Győri Közösség

Enzo Ferrari egy sértődékeny, csökönyös, akarnok, az igazát akár csalással is megvédeni hajlandó, a valóság szemébe port hintő autóipari primadonna volt. Egy borzalmas zsarnok, aki viselkedésével mindenkit elriasztott magától. 1898 február 18-án született Modenában, egy tehetős polgári család gyermekeként. A hatalmas hóvihar miatt édesapja csak két nappal később tudta a hatóságokat értesíteni, így végül két születési bizonyítványt állítottak ki a kis Enzonak. Az iskola sosem érdekelte,hiába szerették volna szülei, hogy tanuljon. Míg bátyja, Alfredo szorgalmasan bújta a könyveket, Ő inkább biciklizett, patkányokra vadászott, vagy az otthon tartott galambokat nevezte be versenyekre. 10 éves volt mikor apja elvitte a Coppa Florio versenyre. Enzo szemtanúja lehetett, amint Felice Nazzaro egy lángokat köpő, hatalmas, démoni Fiattal megnyeri a futamot. Onnantól fogva kizárólag a versenyautók bűvöletében élt.

Az apai szigor, és pofonok sem tudták rákényszeríteni Enzora, hogy tanuljon és mérnök váljon belőle. Inkább újságíró lett. Mindezek mellett még utópisztikus vágyakat is kergetett: a lehető leghamarább versenyautók közelébe akart férkőzni. Óriási reményekkel munkára jelentkezett az akkor már hatalmas Fiatnál. Sikertelenül. Alkalmi munkákat vállalt, hogy édesanyját és magát eltartsa, majd egy teherautó-felépítményeket készítő,torinói céghez felvették sofőrnek. Ott ismerkedett meg Ugo Sivoccival, a szintén felépítményeket készítő, de az autósport irányában is kitérőket tevő CMN cég teszt- és versenypilótájával. 1920-ban már a milánói Alfa Romeo-hoz szerződik és a szicíliai körversenyen második helyezést ér el…

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 20. másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!