Szeretettel köszöntelek a Győri Közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Győri Közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Győri Közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Győri Közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Győri Közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Győri Közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Győri Közösség közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Győri Közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Írnék, de nem tudok…a megdermedt szavak elgémberedtek, talán a kinti hideg miatt, vagy ki tudja... Olyan sötétség honol mindenütt, hogy
az ember úgy érzi, mintha örökre eltűnnének a nappalok, és soha többé nem süt már ki a Nap. Ebben a furcsa, reménytelenséget árasztó félhomályban van, ami mégis meghitt, és gyönyörű. A gyertyafény. A gyertyaláng fáradhatatlanul táncol, szeretett Édesanyám sárguló fényképe előtt.Végtelen szomorúság az, amit érzek, ahogy nézem Őt, amint megcsillannak élettelen szemei a gyertyafényben.Csak nézem hosszan a fényképét, majd a lágyan, sejtelmesen lobogó gyertyalángot. S most az egyszer hálás vagyok a csendért, a békéért, amely körbevesz. Most is, mint mindig csak Rá gondolok...Tétova mozdulattal felé nyúlok, miközben lassan lecsukódó szemem megtelik keserű könnyel. Felidézem, lágyan, hangtalanul, míg életre nem kel képzeletemben, és a gyertya ütemére lassan, imbolyogva elindul felém. Most nem könnyezik szeretettel átitatott pillantása. Mosolyog, ahogy jön, ölelésre tárt karokkal. Nincs más, csak ragyogó fény, és végtelennek tűnő ölelés…Majd újra félhomály, remegő gyertyaláng, és könnyek. Mintha távozó, néma lépteket hallanék...,Megdermedt gondolatok ismét, majd eltűnnek az esti ködben…
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
A vén cigány
Az új Csillag
Anyák Napja
Csocsó, avagy... 3.rész