(Éljen május 1-je!) 1882 óta ünnepeljük a munka ünnepét, a munkavállalók szolidaritási napját, valamint a szerelem ünnepét, hiszen régen májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek udvaroltak. A munka ünnepének úttörői, az 1880-as évek chicagói munkásai, illetve az Amerikai Munkásszövetség (AFL) a nyolcórás munkanapot követelték 1886. május elsején, amikor a rendőrség a tömegbe lőtt, sőt egy évvel később munkásvezetőket is kivégzett. Az AFL a chicagói eseményekre válaszul azt javasolta, hogy több ország munkáspártjai, szakszervezetei 1890. május első napján rendezzenek világméretű tüntető felvonulásokat, amit az 1889-es párizsi szocialista konferencián el is fogadtak. A kongresszuson részt vett a Magyarországi Általános Munkáspárt delegációja is, amely a honi demonstráció szervezését tervezte. 1890. május elsején a Népszava becslése szerint hatvanezer ember trappolt végig a belügyminiszteri rosszallás ellenére a Kálvin tér, Kiskörút, Andrássy út, Városliget útvonalon, hirdetve - Nagy Ferót száz évvel megelőzve - a "nyolc óra munka, nyolc óra pihenés (pontosabban 1890-ben alvás), nyolc óra szórakozás" idilli hármast.

A Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjében a vonulók "munkás-typusai" is szerepelnek, melyből egy gyöngyszem: "Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszin mögött néhány díszmagyar öltönyű, kucsmás ember feszit. Ki ne találná ki, hogy ezek csizmadiák? Díszmagyar és szocializmus! - ilyen is csak magyarföldön terem." A harcos elődök 1945-re vívták ki a május elsejei munkaszüneti napot. A májusfa állításának hagyománya több, mint hatszáz évre tekint vissza, ugyanis 1400-tól jegyzik ezt a népszokást. Május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.