A Kisalföld változatos aprótájai közt érdekes, egyéni szint jelent a Rábaköz. Földrajzi meghatározás szerint a Győri-medence

Honfoglaló őseink a győztes bánhidai csata után 906-ban vették birtokukba ezt a területet. Községeink nagy része árpádkori eredetű. Szép emléke ennek a kornak az árpási templom. A gyepü védelmére besenyő és székely határőröket telepítettek ide a XIXII. században. Veszély esetén a folyók vizével árasztották el a vidéket. Így akadályozták meg 1030-ban II. Konrád hadjáratát. A felduzzasztott vizek és a gyepü mögül támadó határőrök gyorsasága tönkretette a császár seregét. Ugyanígy járt III. Henrik is 1044-ben. A besenyő származás emlékét ma is őrzik Rábapatona eredethagyományai, s a lakosok között ma is kimutatható antropológiai vizsgálatokkal.Őseink megtalálták életlehetőségeiket a vizek között. A gyűjtögetés, halászat, vadászat mellett okosan gazdálkodtak is. Földet művelni csak az áradásokból kiemelkedő gorondokon lehetett. Ide települtek a falvak is. Gazdaságuk alapja az állattartás volt. A változatos parktájban szinte összeértek a községek, uradalmak hatalmas legelői, s ezeken ezerszámra élt a jószág. Az állatok a híressé vált soproni, győri, kapuvári, csornai vásárokon cseréltek gazdát, hazai és osztrák, német, olasz, cseh cenzárok kezén. Szinte hihetetlen bőségükről tanúskodnak a XVIII-.XIX. századi vásári jelentések. A csornai vásáron például eladtak 700 ökröt, 200 borjút, 300 bárányt, 600 sertést, 150 lovat. Mindezt súlyban kifejezve 2700 tonna hús cserélt gazdát.A múlt században a folyók szabályozásával új korszak vette kezdetét. A régi vízivilágot a Rábaközben is a kulturtáj váltotta fel. Az 1885-ben megindult Rába-szabályozással a kanyarulatokat levágták, 80 átvágással a medret kiegyenesítették, 48 km-rel megrövidítették. Felvirágzott a földművelés, minőségi állattenyésztés, az országos átlagokat jóval meghaladó eredménnyel.