[Vény nélkül]: Már középkori festmények is kifejezik az ember vágyát, egy-egy beteg végtag egészségesre való cseréjére. Domján és KozmaDiocletianus császársága idején keresztény mártírhalált haltak, és késõbb szentté avatták õket. Történetük a modern transzplantológia, a szervek és a szövetek átültetésének minden alapelemét hordozza. A templom szeretett sekrestyésének le kellett amputálni a lábát. Tudták, hogy egy vele egykorú nõ az elõzõ napon halt meg. Kimentek a temetõbe, levágták és elhozták a lábát. Italokkal álmot bocsátottak a sekrestyésre és átültették a mór lábát. Domján és Kozma orvosok voltak, egyikük belgyógyász, másikuk sebész és hogy még jobban közelítsünk az immunológiához, egypetéjû ikrek voltak. Õk már megvalósították a különbözõ szakmák együttmûködését. Hogy a történet keletkeztekor már érezték az átültetés alapvetõ problémáját, az immunológiailag idegen fogalmát - az mutatja, hogy fehér embernek fekete ember (mór) végtagját ültették át.

A szervátültetés megvalósításához hosszú út vezetett. Vesét kizárólag élettani kísérletek, majd az érvarratok technikájának tanulmányozása céljából ültettek át. Az elsõ közlemény - kutya - vese nyaki erekre történõ átültetése - egy bécsi klinikáról - Emerich Ullmann tollából jelent meg, aki pécsi születésû magyar volt, de Bécsben dolgozott. Sajnos a szakkönyvek magyar voltáról megfeledkeznek, de honnan is tudhatnának errõl? Alexis Correl lyoni (Franciaország) orvos Amerikában közölte érvarrat-technikáját - amellyel többek között veseereket is megvarrt - , és 1912-ben Nobel díjat kapott. Az elsõ emberen végzett, de nem embervese átültetés Carrel tanítómestere, Jabonlay nevéhez fûzõdik, aki sertés és kos vesét varrt veseelégtelen betegek alkar-ereihez (ezt késõbb Ullmann is megkísérelte), de a vesék csak egy órát mûködtek. Unger Berlinben 1909-ben sikeresen ültetett át vesét kutyák között, de koraszülött gyermekvese majomban és majomvese emberben nem mûködött.

Az elsõ világháború vihara feledtette ezeket a kísérleteket. Voronoy Kievben 1933. és 1949. között 6 emberi veseátültetést végzett - a comberekre - heveny veseelégtelenségben - sikertelenül. Mások is próbálkoztak Amerikában a 40-es években - szintén kevés sikerrel. René Küss párizsi urológus sebész az államügyész engedélyével gillotine-nal kivégzettekbõl kivett veséket ültetett át a kómában lévõ veseelégtelen betegekbe, akkor, amikor a mûvesét még nem fedezték fel. Az elsõ humán átültetés Párizsban történt anyából fiúba, a vese minden immunszuppressziós kezelés nélkül három hétig mûködött, majd kilökõdött. Az sikeres veseátültetést Bostonban végezték 1954-ben egypetéjû ikrek között (immunszuppresszióra itt nincs is szükség!). Az elsõ immunsuppressio a teljes testbesugárzás volt, ennek "védelmében" 1959 és 1960 között néhány átültetés történt Párizsban és Bostonban. 1959-ben mutatták ki egy rákellenes gyógyszer, a 6-Mercaptopurinnak immungátló hatását patkányokon, majd kutyákon. Ennek egy módosított változata - a ma is használt Imuran hatásosabbnak és kevésbé toxikusnak bizonyult mint elõdje.